Az Újirány Csoport pályázata
Alkotásunk a pályázati kiírás azon felvetéseire kíván reflektálni, mint az előítéletek csökkentése, morális kérdések felvetése, az ember viszonyulása a fogyatékossághoz és az egyenlő jogú partnerség.
Napjainkban a tökéletes szépség kultuszát éljük, ami megnehezíti mindazok életét, akik nem felelnek meg ennek - azaz szinte mindenkiét. A legtöbben úgy érezzük, hogy nem élhetünk teljes éltet, ha nem felelünk meg ennek a mesterségesen gerjesztett ideálnak. Amikor ránézünk egy fogyatékkal élőre, ennek alapján ez az előítélet hatványozottan lép működésbe. Ám minden sztereotípia valaminek a nem ismeréséből fakad. Ha meglátunk egy valamilyen látható fogyatékossággal élő embert, általában szemérmesen elfordítjuk a fejünket, valószínűleg sajnálatot érzünk iránta, szegény, milyen élete lehet így. Ám felvetődik a kérdés, hogy vajon miért feltételezzük automatikusan, hogy kevésbé élvezetes, teljes az élete, mint a miénk?
Mélyreható és széles körű társadalmi szemléletformálás segítségével megérthetnénk, hogy sok szempontból mindannyian ugyanolyanok vagyunk, hasonlóak az álmaink és a vágyaink, a kérdés az, hogy megvan-e a lehetőségünk arra, hogy ezeket el is érjük. A társadalmon múlnak olyan infrastrukturális és intézményi beruházások és azok működtetése, amik jelentős anyagi forrásokat igényelnek, és amelyek hozzásegíthetik a fogyatékos embereket egy minél teljesebb élet lehetőségéhez. Be kell látnunk, hogy ez nem pusztán morális felelősség, hanem társadalmi érdek is: az önálló életre képes fogyatékkal élő egyrészt maga is a társadalom gazdasági értelemben vett hasznos tagjává válik, másrészt tehermentesíti a hozzátartozóikat, akik ezáltal szintén teljes életet élhetnek.
A szemléletváltáshoz azonban véleményünk szerint egy másfajta, indirekt megismerési formára van szükség, ami képes blokkolni a vizuális benyomáshoz kapcsolódó előítéletes reakció beindulását. Célunk tehát az, hogy egy olyan formát találjunk, ami lehetővé teszi, hogy a vizualitást kizárva belülről mutassuk be, hogy a fogyatékkal élők adott esetben hasonlóan tartalmas életet élhetnek, mint ép társaik, lebontva ezzel a társadalmi előítéleteket.
Keresünk tehát a különböző mindennapok bemutatására egy olyan eszközt, ami képes a külsőségektől függetlenítve szolgálni a befogadást, aminek a segítségével a befogadó nem tudja első látásra eldönteni, hogy az alkotás fogyatékkal élőkhöz kapcsolódik. Ez a lehetséges eszköz pedig véleményünk szerint az ÍRÁS.
A koncepciónk szerint az akadálymentes bejárat környezetében alakítanánk ki egy olyan közeget, ahol a határok képesek elmosódni, amin áthaladva áthangolódunk és, és a másik oldalon átformálva lépünk ki. A bejárat előtti téren acélrudak egyfajta nádast alkotnak, a rajtuk elhelyezett kétoldalú zászlócskák mint levelek lobognának. Egyik oldalukon géppel írva egy átlagos hét bemutatása olvasható, a másik oldalon ugyanez kézzel írva (vagy rajzolva), kiegészítve egy fényképpel. Így a meglepetést már nem az okozza, hogy fogyatékossága ellenére hogyan élhet valaki teljesen életet, épp ellenkezőleg, hogy lehet, hogy valamilyen fogyatékkal él, miközben ilyen tartalmas az élete. (Ráadásul a gépelt írással az egyformaságot, míg a kézírás segítségével a személyességet, sokszínűséget tudjuk megmutatni, megakadályozva ezáltal a befogadás vizuális tényezők által kiváltott gátoltságát.) Az emberek természetes kíváncsiságát felkeltve elindíthatjuk őket a megismerés útján, ami elvezet a tudáshoz. Mivel ez egy érzelmi folyamat, lényegesnek tarjuk, hogy mindehhez egy olyan pozitív élmény kapcsolódjon, ami mindenkiből univerzálisan jó érzést vált ki, ez pedig a simogatás, a zászlócskák pedig a megfelelő anyaghasználat segítségével képesek áthaladás közben ezt a fizikai ingert is kiváltani.
A kompozíció hátteréül bambuszok ültetését javasoljuk, hiszen a zöld növények segítségével kialakíthatunk egy terápiás kertet, a megismerés kertjét, ami megteremti a nyugodt befogadáshoz szükséges intimitást és esztétikailag rendezi a jelenleg kissé esetleges és kietlen bejárati tér helyzetét.
Az acélrudak az új öntött beton burkolatba elhelyezett menetes acélhüvelyekbe lehet rögzíteni, ezért javasoljuk a jelenleg meglévő térkő burkolatot a tervezett betonburkolat és a bambuszágyak helyén felbontani és elszállítani. A zászlócskákat gyűrűk segítségével viszonylag egyszerűen cserélhető módon kell rögzíteni a rudakon (egy rúdon maximum öt darabot), hiszen cél a folyamatos megújulás, amit az újabb és újabb történetek nyomtatásával és kihelyezésével könnyedén biztosíthat az Otthon.
