A Birodalmi Kulturális Kamara (D 05)

(Információs lap, az adott csoport létszámának megfelelő mennyiségben kinyomtatva.)

Hitler hatalomra jutásáig széles és változatos skálán működtek Németországban a kultúrával és a művészetekkel foglalkozó különféle szakmai szervezetek. 1933. szeptember 22-én azonban létrehozták a Birodalmi Kulturális Kamarát (Reichskulturkammer), amivel egyidejűleg megszüntettek minden más érdekeltségi körbe tartozó kulturális egyesületet. A Kulturális Kamara a nép tájékoztatásáért és a birodalmi propagandáért felelős miniszter (Reichminister für Volksaufklärung und Propaganda), Joseph Goebbels felügyelete alá tartozott, s néhány év leforgása alatta náci kultúrpolitika egyik leghatékonyabb eszközévé vált.

Ez a szervezet gondoskodott róla, hogy a nemzetiszocialista szempontok a kultúra minden részterületén érvényesüljenek (Gleichschaltung). Az állam kötelezővé tette a kamarai tagságot valamennyi kulturális munkás számára, s egyben bevezették a szigorú cenzúrát is. Azoktól a művészektől, akiket faji vagy politikai szempontból alkalmatlannak minősítettek, megtagadták a tagságot, s így hatékonyan megfosztották őket az alkotás és a nyilvános megjelenés lehetőségeitől. A megbélyegzés sokak esetében együtt járt az állásuk elvesztésével is. Számos alkotó emigrációba is kényszerült ekkor.

A Kulturális Kamarának 1935-ben már hozzávetőleg 100 ezer tagja volt. Jól felépített belső struktúrával rendelkezett, s a művészeti élet valamennyi szereplőjét magában foglalta. A művészek feletti állami hatalom további kiteljesítését szolgálta a tervezett kiállítások előzetes bejelentési kötelezettségének elrendelése 1935 áprilisában, majd a műkritikai tevékenység törvény általi betiltása 1936 novemberében.1937-ben aztán elkészült a Birodalmi Kulturális Kamara működésének kézikönyve, amely részletekbe menően szabályozta az összes szakmai alkamara tevékenységét.

Részlet a Birodalmi Kulturális Kamara Kézikönyvének a Képzőművészetek Birodalmi Kamarájának jellege és funkciói című fejezetéséből:

„A Képzőművészeti Kamarát olyan szakmai szervezetként hozták létre, amely jogi szempontból a Birodalmi Kulturális Kamara részét képezi. A kamarai tagság a foglalkozás gyakorlásának kötelező előfeltétele az alábbi alkotói csoportok esetében: építészek, belsőépítészek, kertészeti szakértők, szobrászok, festők, vésnökök, formatervezők, kézművesek, másolók, műtárgy- és régiség-restaurátorok, képzőművészeti kiadók és műkereskedők. Kamarai taggá kell válnia minden képzőművészeti szervezetnek és szövegségnek, valamint a művészeti intézeteknek és azok részegységeinek…” ^[1]

A szervezet feladat illetően Goebbels nem hagyott kétséget az állam szándékai felől : „A jövőben csak a kamara tagjainak engedjük meg, hogy kulturális életünk számára alkossanak. A kamarai tagság csak azok számára áll nyitva, akik teljesítik a belépés feltételeit. Így zárjuk ki a nemkívánatos és káros elemeket kulturális életünkből.” ^[2]

A Képzőművészeti Kamara elnöke Hitler kedvenc festője, Adolf Ziegler (1892-1959) volt. Ő lett a felelős a német kultúrának a „degenerált művektől” való megtisztításáért.

^[1] A German History in Documents and Images (GHDI) című történelmi portál anyagának Nazi Germany (1933-1945) című aoldala.

^[2] Adam, Peter (1992): Art of the Third Reich, PublishedbyThames& Hudson Ltd. New York, p. 53.

Nyomtatható, letölthető változat (doc)